(Várakozás: ...az egyik lator üdvözül) 

 

 

 

 

 

"Kolonics Péter bizonyosan azok közé tartozik, akik koloratúrájukat is, hozzá illő témáikat is a legkövetkezetesebben gyúrják, érlelik, variálják. Az ő világa a legintimebb környezet, amely akkor is földszintes, amikor a Székelykő roppant hegyeivel birkózik, mert kicsi emberi házak, otthonok, pincék hátán billeg a hatalmas világ. Ez az otthon pedig most már elválaszthatatlanul csolnoki, meg székely, meg csángó világ. Nem érzelmesen nosztalgikus, inkább érzően megértő. Van a világnak néhány pincesora, utcája, a történelem után poroszkáló „Istenhátamöge", ahonnan kevesebb, vagy hamisabb híreink vannak a szépségről, a harmóniáról, az örömről vagy a csendről. Kolonics már a dorogi panorámaképével is azt láttatta velünk, hogy a méretes nem azonos a mércével. Neki elég a faluvá olvadt völgy fölé egy emelkedett pincefal (Csolnok), mint ahogy nem szorul magyarázatra, miért vonul az őszi lila naplementébe a lány azzal a komótossá öregedett tehénkével. Ugye, azt is értjük, miért lett pályadíjas remeklés a Hová mész, csángó magyar? 

 Továbbírható kérdés ez, akár a személyünkre is szabható,....

...ettől olyan egyetemes."                              

               (Kovács Lajos, író - elhangzott 2010 november 12-én a Kernstok - kör dorogi kiállításának megnyitóján.)

---

Üdvözlet az olvasónak!

 

1964-ben születtem Sárváron. Első mesterem Lakatos József festőművész, aki két éven keresztül csiszolta tudásomat. Pécsett a Janus Pannonius Tudományegyetemen tanultam, ahol Keserü Ilona Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművésznő csoportjában végeztem. Itt rajta kívül tanárom volt Bencsik István, Rétfalvy Sándor szobrászművészek, valamint Morvai László grafikus. 

1988-óta Dorogon, az Eötvös iskola rajztanáraként dolgozom. Vezetem az iskola alkotókörét, amely pályázatok sokaságán ért el kimagasló eredményt. Művészettörténetet is tanítok szakköri keretek között. Iskolai tevékenységem elismeréseként 2002-ben megkaptam a tantestület által alapított Eötvös díjat.

1989 óta vezetem a József Attila Művelődési Házban működő Dorogi Képzőművész Kört . Régi hagyományokat folytatunk, hiszen Dorog városa mindig is híres volt művészköréről. Tanítványaim közül már többen művelik a képzőművészet valamely ágát hivatásként.

Az alkotó tevékenység is fontos része az életemnek. Elsősorban akvarellezem, illetve olajfestékkel dolgozom, legtöbbször vászonra. Használom a pasztellt, a gouache-t, néha az akrilt, valamint készítek tűzzománcokat is. Műveim nagyobbrészt tájképek, melyeket családi utazásaink inspiráltak, de készítek életképeket, portrékat, sőt foglalkoztatott a régi, középkori kódexfestészet is. A keramikus mesterség alapismereteit is elsajátítottam, kerámiatárgyak, plakettek, valamint népi cserépedények is kerültek már ki a kezemből. 

---

Önálló kiállításaim:

• Dorog (1990) (1997) (2000) (2004) (2007)
• Tát (1997)
• Sárvár (1998, 2008),
• Budapest - Zugló (2000)
• Csepel (2002)
• Csolnok (több alkalommal is, utoljára 2005-ben)
• Ubstadt- Weiher (Németország) (2006)
• Székesfehérvár (2002)
• Budapest-Belváros (Örmény Kultúra Háza) (2007). Az itt bemutatott 30 képből álló anyagom, az örmény miniatúrafestészet legszebb időszakait és jelentős iskoláit mutatja be. 
• Esztergom (2008)
• Wendlingen am Neckar (Németország) (2008)
• Esztergom, Híd Galéria (2011)
• Pilisvörösvár, Mű-hely Galéria (2011)
• Dorog (2014)
• Esztergom-kertváros, Féja Géza közösségi Ház (2017)
• Feldőboldogfalva (Erdély- Hargita megye) (2018 - csoportos kiállítás)

---

1990-es évek második felében több alkalommal részt vettem a táti Duna Művészkör kiállításain. 2000-ben tagja lettem a Dorogi Képzőművészek Körének, több csoportos kiállításukon is szerepeltem. 2008-ban a Nyergesújfalun újjászerveződött nagy hagyományú Kernstok Kör is tagjai közé hívott.

2001- ben felkérést kaptam Dorog Város Önkormányzatától, hogy a régi hagyományt folytatva készítsem el a város panorámaképét 1.2 m x 3 m-es méretben. (A kép a Városháza nagytermében tekinthető meg) Előttem olyan művészek tették már meg ezt, mint Koszkol Jenő (1905, 1928), illetve Gáspár Sándor (1956, 1973) A vásznat 2001 augusztus 20-án a millenniumi év zárásaként lebonyolított ünnepségen avatták fel.

2006 legjelentősebb feladata a csolnoki plébánia felkérésére festett Xavéri Szent Ferenc, és Lisieuxi Szent Teréz kettősportré, illetve Boldog IV. Károly secco portréja volt. Életem nagy pillanata érkezett el, mikor Erdő Péter bíboros, prímás, érsek urunk 2007. január 20-án a képeket felszentelte.

2010-ben a "Hová mész csángó magyar" című képemmel a "Nyiss ránk" Komárom-Esztergom megyei képzőművészeti pályázat fődíját nyertem.

2011-ben Dorog Város Képviselő Testülete az "Év pedagógusa" címet adományozta szakmai munkám elismeréséül.

2018-ban a Magyar Kultúra Napján munkásságom elismeréseként  Dorog Város művészeti díjában, a Rauscher György-díjban részesített a képviselő-testület.

(kOpE)

                                   Hová mész csángó magyar                                             

 

---

 

 

Oldal: Vagyok
Kolonics Péter - festőművész, tanár - © 2008 - 2024 - peterkolonics.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat